Hajlamos a lámpalázra? Van segítség, nem is akármilyen
Valóban minden fejben dől el.
Valóban minden fejben dől el.
Nemrég csoportdinamikai tréningen vettem részt, hogy elsajátíthassam az őszinte és önérvényesítő kommunikációt. Az öt nap rengeteg meglepetést hozott – a legtöbb önmagammal kapcsolatos volt.
A nagy önérvényesítési kísérletek közepette nem egyszer vallunk kudarcot, mert túl passzívvá vagy épp agresszívvá válunk. Miért futjuk ugyanazokat a meddő köröket a munkahelyi és a családi konfliktusok során? A HVG Extra Pszichológia Szalonjában kiderült, hogy nem is túl bonyolult a hatékony önérvényesítés receptje.
A boldogságkutatók egyetértenek abban, hogy a külső tényezők csak tíz százalékban befolyásolják a hosszú távú boldogságot. Az összes többit az határozza meg, ahogyan az agyunk a külső tényezőket, azaz a világot feldolgozza.
Bízunk-e a jövőnkben? – ez a kérdés.
Oravecz Lizankáról téves diagnózisok hosszú sora után felnőttként derült ki, hogy autista. Egyből érthetőbbé vált az összes „furcsasága”. Hihetetlen erő kellett ahhoz, hogy felálljon mindazok után, ami vele történt. De sikerült, és ez erőt-utat mutathat másoknak is.
A filozófia nagy kérdése, hogy kik vagyunk, immár kiegészül azzal, hogy kikkel állunk kapcsolatban. Évmilliók óta élünk hálózatokban. Viszonyainkba ágyazottságunk azt jelenti, hogy együtt kell működnünk társainkkal, és bár befolyásolnak bennünket, mi is befolyásoljuk őket.
Talán a tesztoszteron a ludas.
Vincent van Gogh életében már gyermekkora óta jelen volt az üres szék metaforája, és hangsúlyosan újra felbukkant, amikor festőtársával, Paul Gauguinnel drámaira fordult a kapcsolata.
Az aktuális kapcsolati állapot megítéléséhez legalább annyi józanságra és határozottságra van szükség, mint magához a szakításhoz.
Azt már korábbi tanulmányokból is tudjuk, hogy a gyerekek felismerik, ha hazudnak nekik.
Az ember folyamatosan méregeti, hasonlítgatja magát másokhoz és múltbeli önmagához. A méricskélés és az összevetés függvényében aztán vagy jól érzi magát a bőrében, vagy nem – ez azonban teljesen szubjektív.
Mindegy, csak legyen benne összeesküvés.
Mi kell ahhoz, hogy képviselni tudjuk magunkat a világban, a munkahelyünkön? Hogy ne érezzük magunkat elnyomva, hanem elérhessük a céljainkat, vágyainkat a közösségben? Bőhm Kornél kommunikációs tanácsadót kérdeztük közelgő előadása kapcsán. Öt kérdés – öt válasz.
Amikor kapcsolatban élünk, tükröző tükrök vagyunk egymással szemben állva, egy labirintus végtelen hosszú folyosóján. Amikor kapcsolatban élünk, egymás lelkét, ezt a veszélyes dzsungelt is be akarjuk járni.
Mi kell ahhoz, hogy képviselni tudjuk magunkat, hogy ha szükséges, tudjuk felvállalni magunkat a családban? L. Stipkovits Erika klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológust, pszichoterapeutát kérdeztük közelgő előadása kapcsán. Öt kérdés – öt válasz.
Megváltoztak a közösségi hálók felhasználási formái.
Szülőként jót akarunk a gyerekünknek, mindenekelőtt fantasztikus anyát és apát akarunk adni neki. A hónapok, évek során azonban egyre inkább kirajzolódik a tökéletlenségünk. És ha mégsem, akkor még nagyobb a gond.
Magyarországon mintegy százezer autista él, de sokaknál nem ismerjük fel ezt a fejlődési zavart. Talán legnehezebb helyzetben azok vannak, akiknek kifejezetten jók a verbális és intellektuális képességeik, hiszen az ő esetükben a többség nem érti, hogy akkor miért viselkednek olyan furán. Mit tehet egy iskola, munkahely az érdekükben? Hogy működik az autistáknál a párkapcsolat? Mennyire befolyásolja az autizmus kialakulását az egyre zaklatottabb világunk? Interjú Őszi Tamásné autizmusszakértővel.
Megromlott egészség, álláskeresés, magánéleti probléma – megannyi helyzet, amikor jólesik az empátia. Nézzünk meg néhányat, és azt is, miként lenne érdemes reagálnunk, hogy a másik érezze segítő szándékunkat.